közelgetése. veszedelmire lenne. hogy ha pedig a menyek el távoztattyák tölle ezeket a veszedelmeket. minden török császárokot felyül fog haladni. rakima pedig hogy ha a török császár kastélyában bé megyen. azö veszedelme bizonyos. hanem azon igyekezék. hogy amurátest tarttsa meg maga mellett, egész esztendeig. és ha e szerént fog tselekedni. meg oltalmaza magát a veszedelemtöl. melyeket jövendöl, és azoktol is, a melyek fenyegetik a Császárt. az ö fö városában, a hol minden féle baj várja, és végtire a halál is ha viszá tér. az iffiu sultánné igen meg ijede ezeken a jövendöléseken., és fel tevé magában, hogy amuratesen valo minden hatalmát arra fordittya hogy esztendeig ötet el hagya. és mint hogy még semmi szándékát nem látta volna Constancinapolyban valo igyekezetéröl. azért nem is szollot néki az almasairis jövendoléséröl.
De mihent meg hallá a vezér el menetelét. és hogy avezér sietetné a Császárt hogy viszá tér.en, a ki is el akarná ötet magával vinni. akoron alábaihoz borulván,. sok köny hullatásal kéré hogy el ne hagya damascus városát, se ötet el vigye magával Constancinápolyban, a hol is nagy veszedelmek várnák. mind egyikét, mind a másikát, amurátes valoságal szeretvén. meg esék a szive a mitsoda állapotba látá. és minek utánna meg ölelvén. fel emelte volna, kéré arra hogy mondaná meg, mitöl tartana, hogy se véle el nem akarna menni, se azt nem akarja hogy el indullyon, rákima tsak hamar meg valla mindeneket, és elö beszéllé az álmasairisnek jövendölésit, és azután ismét azon reménkedék. hogy el ne hagya ötet, és el ne vigye magával., amurates ezt tsak nevetni kezdé., és helyes okokal. meg akará néki mutatni, hogy mitsoda hamis jövendölések volnának azok., azt is eleiben adá., hogy ha szeretné valojában. el sem akarna tölle maradni, mivel már nekie rendelte volna a roxán helyét., a mi pedig ötet illeti. ö néki tellyeségel viszá kel térni Constancinápolyban. hogy mindeneket el tsendesittsen., és hogy egy szoval. azt fel tette hogy meg fog indulni. véle együt azért készüllyön.
Rakima nem gondolván azt. hogy lehesen amurátesnek ellenkezöt tartani azö akarattyában. azon ugy meg ütközék. hogy a keserüség. és a félelem meg hatván szivét, a Császár karján el ájula, aki azt látván. nagyon meg haraguvék az almasairisra. és mindgyárt
(III. Mulattságos napok: 58)